Márton Gábor üdvözölte a megjelenteket. Emlékeztetett, hogy az előző műhelymunkán több ötlet merült fel, amin érdemes lenne gondolkozni. Sajnos többen azt az oldalát közelítik meg, hogy miért nem lehet megvalósítani ezeket az ötleteket (pénzhiány, szűk piac, stb) de nekünk azt kell néznünk, hogy „Hogyan tudnánk megvalósítani?”.

Felmerült, hogy az egyesület több tagja a volt bútoripari vállalatnál dolgozott. Több asztalos van, akik egészségkárosodásuk miatt nyugdíjból kénytelenek megélni, pedig ha összefognának, és nem drágán dolgoznának, szükség lenne a munkájukra. A mozgáskorlátozottság sem tántoríthat el bennünket egy minőségibb élettől.

A Gyulai Foglalkoztatási Egyesület képviselője elmondja, hogy Gyulán több jó kezdeményezés van. A Kreatív Varrónők Szociális Szövetkezete is egy ilyen kezdeményezés. Munkanélküli fiatal anyukák gyermeknevelés mellett kezdték el a munkát, és vannak megrendeléseik. Még nem annyi amennyit szeretnének, de ha egy munka folyamatos, és folyamatosan teszünk bele energiát, annak hozama is kell legyen.

A Mozgáskorlátozottak Bihor Megyei Egyesülete képviselője szerint is csak a kezdet nehéz. A legfontosabb a szervező munka. Megtalálni azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkoznak, és tenni akarnak. Sajnos sokan vannak olyanok, akik már tenni sem akarnak semmit.

Ha egy lelkes csapatot sikerül felállítani akkor sok mindent meg lehet oldani.

Romániában az állam nem volt mindig olyan segítőkész, szociálisan érzékeny mint most. Emiatt még a szociális ellátásnak megmaradtak azok a hagyományai, amit alapítványok, és az egyházak raktak le. Ezeket a gyökereket is fel lehetne éleszteni, hiszen mi, mint sérült emberek, egészen másként viszonyulunk sorstársainkhoz, mint a teljesen egészséges társaink. Mi is tudnánk a nálunk nehezebb sorsúakat segíteni.

Gyulavári György elmondja, hogy valóban nagy szükség lenne a szociális ellátásokban a civil segítségre, de ezt csak mint önkéntes munkát tudja elképzelni. Egy betegre folyamatosan ügyelni kell. Sajnos a civil szervezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy betegek mellé ingyen ápolót, gondozót állítson.

A másik probléma, hogy ezek a beteg emberek nem kapnak olyan jó jövedelmet, amiből az otthoni megélhetésen kívül (rezsi, élelem) sokat ki tudnának fizetni. Az állam viszont fenntart egy intézményrendszert, akiknek ez a feladatuk, így nem fogja finanszírozni az ilyen jellegű vállalkozásokat, ha mégoly hasznos is a társadalomnak.

Mindenképpen olyan vállalkozásban érdemes gondolkozni, ami árut hoz létre, vagy valamilyen szolgáltatást végez, ami önmagában bevételt termel.