Ma is hazai jó gyakorlatok elemzésével kezdtünk, majd délután a határon átnyúló foglalkoztatást vizsgáltunk meg-
A magyar Regens Wagner Közhasznú Alapítványt 2000 júniusában hozták létre. Az alapító célként az értelmi fogyatékos személyek társadalmi integrációjának elősegítését határozta meg. E cél megvalósítása érdekében hozta létre Balatonmáriafürdőn magyarországi székhelyét, ahol középsúlyos és halmozottan sérült fogyatékos személyeknek nyújtanak 26+5 fő részére bentlakásos és átmeneti ellátást,
Az intézményben terápiás és fejlesztőfoglalkoztatás,valamint akkreditált rehabilitációs foglalkoztatás lehetősége biztosított 42 fő számára.
A bentlakásos intézményben és a TL házban élők közül mindenki dolgozik. A mindennapok a munka köré szerveződnek, így az új lakók is erre szocializálódnak.
Akkreditált foglalkoztatás keretében dolgoznak a jobb képességű személyek, de nem csak az intézmény ellátottjai, hanem vannak olyan megváltozott munkaképességű dolgozók is, akiket a Munkaügyi Központon keresztül alkalmaznak akár tranzit, akár tartós foglalkoztatásban.
A vendégházat az akkreditált foglalkoztatás keretein belül működtetik, így az a foglalkoztatás egyik helyszíne. A 30 szobás, 60 ágyas vendégház ellátásán jelenleg 23 fő dolgozik.
Az ellátottak szobaasszonyi feladatokat, általános takarítást, 3,7 hektáron parkgondozást és konyhai feladatokat végeznek, mivel a szobákat reggelivel lehet igénybe venni. Ahhoz, hogy minden rendben legyen a vendégház körül, folyamatos munkavégzés szükséges télen és nyáron is.
Kora tavasztól késő őszig érkeznek a vendégek, télen pedig a szobák karbantartása és a szezonra való felkészülés zajlik. A vendégház és az intézményi textíliák tisztítása miatt mosodát is üzemeltetnek, ahol a fogyatékos személyek kisegítő munkát végeznek (szintén akkreditált foglalkoztatás keretein belül).
Akkreditált foglalkoztatásban lehetőség van még bérmunkát–használt eszközbontás, elektromos vezetékek kötegelése–végezni,és kreatív tárgyakat készíteni a kerámia-, valamint a szövőműhelyben. A fejlesztő foglalkoztatás keretében azok dolgoznak, akiknek nem olyan jó a munkabíró képességük, nem tudnak komplex feladatokat elvégezni –de valamilyen feladatot mindenkinek biztosítanak. Például egy cégtől kapnak használt csomagoló eszközt. Nagy nejlon zsákokat kell átnézni, ami még használható,azt kisimítják, összehajtják, és újrafelhasználásra kerül.
Itt dolgozhat az a mozgássérült is, aki nem tesz mást, mint egy kartondobozból adogatja a zsákokat azoknak, akik ezt egy asztalon kiegyengetik és összehajtogatják. Ezt a munkát ő ülve is tudja végezni, közben megkíméli a többiek gerincét és időt takarít meg nekik. Fejlesztő foglalkoztatásban a következő munkatevékenységeket végzik:
- használt eszközbontás (nejlonozás)elektromos vezetékek kötegelése
- nylon kupakok tisztítása
- kézműves termékek készítése (pl.párnák, vászontáskák)
- anyagok előkészítése szövéshez, varráshoz
- gyógynövénytermesztés
- szövés
A Fény Felé Alapítvány integrált szervezeti formában, három területen biztosít ellátást. A három ellátási szakterület a felnőtt társadalmi lét fontos szegmenseit alapozza meg: lakhatás, munka, rendezett életvitel és részvétel a társadalomban.
1999-ben a Fény Felé Gondozóházba a Debreceni Egészségügyi Gyermekotthonból kiköltözött 6, értelmileg akadályozott fiatal, akiknek átlag életkora 19 év volt. Ők a nagy bentlakásos intézmény „elit lakói” közé tartoztak (bár iskolai végzettségük nekik se volt), hisz napjuk egy részét egy elkülönített foglalkoztatóban töltötték, ahol szőttek, fafaragásokat készítettek.
A szakemberek fontosnak tartották, hogy a kiköltözés után se szűnjön meg a munka lehetősége (az intézménybe már nem járhattak vissza dolgozni), reggel elinduljanak, napközben hasznos munkát végezzenek, a fizetésükből pedig egészítsék ki ellátásuk költségeit.
Lényeges volt, hogy minden nap dolgozni kellett menni, melyhez még a nagyintézményben kialakult a fiatalok életében a struktúra: reggel felkelés mindig ugyanabban az időpontban, öltözködés, mosakodás, reggeli és indulás a munkába – így a rendszeresség a vérükbe ivódott.
Kezdetben egy lovardában dolgoztak, de voltak közmunkások, kertgondozók, önkéntes munkások is. 2003-tól egy akkreditált foglalkoztatóban dolgoztak, majd 2005-től az alapítvány tartós bérbe kapott egy 60 m2-es ingatlant az önkormányzattól, itt egy másik alapítvány lakóival közös foglalkoztatást szerveztek meg. Elsősorban gyapjú szőnyegek készültek itt és kisebb ajándéktárgyak.
2006-ban az alapítvány az országban elsőként kapott működési engedélyt szociális foglalkoztatásra, s így állami támogatást, ami alapja volt a kiszámítható, tartós foglalkoztatás megszervezésének.
Logikusnak tűnt, hogy szövéssel kezdjenek foglalkozni, hiszen ezt a munkát tanulták és végezték a fiatalok korábban a gyermekotthonban, így elindult a rongyszőnyegek szövése kézi, 30×50 cm-es szövőkereten, emellett rafiából készítettek ajándéktárgyakat, amit a foglalkoztatóban és a mellette lévő kis piacon árusítottak. 2007-ben felvették a kapcsolatot egy – többek között gyapjú termékeket gyártó és forgalmazó – bútoripari céggel, így 2011-ig kizárólag gyapjú anyag szövésével foglalkoztak a munkatársak.
Nagy volt a kereslet ezekre a termékekre, magas áron lehetett értékesíteni, és lehetőség nyílt fejlesztésre – új szövőszékek vásárlására – is. Közben folyamatosan szerveztek a foglalkoztatottaknak oktatást a gyapjúszövés technikáinak tökéletesítésére, és folyamatosan kutattak értékesítési partnerek, helyszínek és újabb lehetőségek után.
2010-ben nyílt meg a második szociális foglalkoztató műhely az Esélycentrum nappali foglalkoztató új épületében. 2014-ban a folyamatos foglalkoztatás, fenntartás érdekében bővítették a létszámot megváltozott munkaképességű szakdolgozókkal (pl. szociális gondozó, portás, karbantartó, varrónő, bolti eladó, kertgondozó, egyszerű ipari foglalkozású betanított munkás) – már akkreditált foglalkoztatóként.
2014 óta saját boltja is van az alapítványnak Debrecen belvárosában, ahol a műhelyekben készült termékeket árusítják.
Ebéd után a foglalkoztatási helyzet javításán dolgoztunk.
A foglalkoztatási helyzet javításának egyik nagy lehetősége a nemzetközi kapcsolatok élénkítése.
A Dél-alföldi régió nagyon kedvező helyzetben van azáltal, hogy Románia és Szerbia emberi közelségbe került.
Ha összehasonlítjuk a fővárosi és vidéki életet, Budapesten egy egy munkahelyre történő eljutáshoz szükséges egy másfél óra. Tehát nincsenek ugyan nagy távolságok de mire a különböző közlekedési eszközökön eljutnak a dolgozók a munkahelyükre ez napi 2-3 órát is elvesz a szabadidőből.
A dél-alföldi régióban mindenki a saját településén keres munkát. a mobilitás nem túl nagy. Pedig az említett Budapesti másfél órás munkahelyre utazás itt lehetővé tesz egy Gyula-Arad, Gyula-Nagyvárad vagy Szeged-Szabadka ingázást.
Magyarországon a legutóbbi években egyre csökken a munkanélküliség és egyre nagyobb a munkaerőhiány. Az M44-es gyorsforgalmi út megépítésével ez tovább fog növekedni, hacsak termelő vállalatok nem fognak erre a területre költözni.
Románia nyugati részén egyre növekszik a munkaerőhiány, és növekszenek a bérek is. Ma már többen vállalnak romániai nagyvárosokban munkát, hiszen a munkabérek sok esetben magasabbak a dél-alföldi régióban elérhető jövedelmeknél.
Mivel az ingázás nem vesz igénybe több időt, mint amit egy budapesti átlagpolgár elszenved, így ez megoldást jelenthet a helyi foglalkoztatási problémákra.
Ez a fogyatékkal élők számára nem jelent olyan komoly előnyt, hiszen kerekesszékkel áthidalhatatlan problémát jelent a határon át történő ingázás.
Ennek az ingázásnak komoly hátránya még a nyelvtudás hiánya. Többen vannak, akiknek Magyarországon a román az anyanyelve. Ők jól boldogulnak a romániai üzleti életben. Többen választják azt, hogy romániai egyetemen végzik el tanulmányaikat.
Esélyt jelentene a régióban a román és a szerb nyelv nagyobb körben történő oktatása, hogy itt, a határok közelében a munkavállalók könnyebben mobilizálhatóak lehetnek.