A tanulmányúton 47-en vettünk részt, ebből egy romániai partnerünk 2 fővel, valamint 1 belföldi szakember.

Mint eddigi tanulmányútjaink során, most is rövid városnézést követően ebédeltünk, majd a szakmai programot kezdtük el.

A szakmai programra meghívtuk a Makói Betyár Szociális Szövetkezetet bemutatkozásra. Ők a makói hagyományokat követve kézműves fokhagymakrémet készítenek, illetve zöldségek savanyításával foglalkoznak.

Mivel Makó városának turisztikai vonzereje is a fokhagyma, így értékesítési gondjaik nincsenek. A hatósági előírásoknak való megfelelés volt az, amit először teljesíteniük kellett. Egy élelmiszeripari üzem létrehozása nagyon hosszadalmas, és nagyon sok előírásnak kell megfelelni.

A szakmai program során bemutatkozott a Vidékért Zöldség Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet képviselője. Ők Makóhoz közel, Királyhegyesen vásároltak és felújítottak egy élelmiszerüzemet, ahol a szociális szövetkezet tagjai által megtermelt zöldség gyümölcs feldolgozását oldják meg. Ezzel munkahelyeket teremtenek.

Létrehozták a „Kanálka” nevet, amellyel ellátják termékeiket. Ezzel nem csak a helyiek megélhetését biztosítják, hanem az egészséges életmódra is rábírják fogyasztóikat.

A szakmai programot követően újabb városnézés következett. Megismerhettük a Makovecz építészet újabb darabjait.

A program második napján részt vehettük fürdőzésen a makói Hagymatikumban, ami nagy élményt jelentett valamennyiőnknek.

Program:

1 nap.

07.00-09.30 Utazás Makóra

09.30-11.00 Városnézés

11.00-12.30 Ebéd

12.30-18.30 Szakmai program helyi szervezetekkel

18.30-19.30 Városnézés

19.30-20.30 Vacsora

2 nap

08.00-09.30 Reggeli

09.30-12.00 Fürdőzés a Hagymatikumban

12.00-12.30 Ebéd

12.30-15.00 Szakmai értékelés

15.00-17.00 Utazás Gyulára

07.00-09.30 Utazás Makóra

Az utazás során megterveztük a szakmai programjainkat. Bálint Jánosné rövid tájékoztatást adott a projekt során felvetésre került társadalmi vállalkozásokkal kapcsolatos ötletekről és azok megvalósítási lehetőségeiről.

Dunai József Romániai jó gyakorlatokról tartott a résztvevőknek beszámolót. Érdekességként elmondta, hogy Romániában nagyon különböző álláspontok vannak a szociális szövetkezetek létrehozásáról. Nagyváradon létrejött egy hajléktalan szálló, amelynek célja a lakóinak szállás biztosítása és foglalkoztatásuk.

Ez egy nagyszerű együttműködés a civil szféra és az önkormányzat között, hiszen minden résztvevőnek érdeke a hajléktalanok ellátása. A for profit piac nem ad lehetőséget a hajléktalanok számára, ők kikerülnek a munkaerőpiacról.

A hajléktalanok nem tesznek jót a városképnek. A társadalom számára költséggel járnak, hiszen nem termelnek, nem fizetnek adót, mégis a szociális háló kiterjedtsége miatt egészségügyileg el kell őket látni, biztosítani az alapvető szükségleteiket. Ezen kívül rontják a városok megítélését, az összképet. A sok hajléktalannal rendelkező városokban a turizmus is visszaeshet, ugyanis rosszabb városképet mutatnak az utcán alvó, kéregető emberek. Tehát az önkormányzatoknak érdekében állna, hogy a városuk megítélését javítandó támogassanak olyan kezdeményezéseket, melyek megoldást kínálnak erre a problémára. A hajléktalanszálló több szempontból is megfelelő lenne erre a feladatra.

A nagyváradi hajléktalan-foglalkoztató üzleti modellje hasonló az általános Szociális szövetkezetek modelljéhez. A szervezet mögött egy alapítvány áll, amely nonprofit mivolta miatt képes állami vagy Európai Uniós támogatások megpályázására. A pályázati forrásokon felül fontos eleme a modellnek, hogy a foglalkoztatottak a szállásért és ellátásért cserébe termelő tevékenységet folytatnak. Így tehát minden foglalkoztatott egyben lakója is a szállónak, ahol a tevékenységével kitermeli a rá eső költséghányadot.

Egy hajléktalan foglalkoztató elindítása a kezdetekben költséges. Elő kell teremteni az infrastrukturális hátteret (lakóépület és üzemi épület), meg kell szervezni a termelést, általában egyéb bevételi forrásokat (pl. pályázat) kell szerezni az extra kiadások fedezésére, és az egész rendszert üzemeltetni kell. Ez a modell akkor valósítható meg, ha a hátterében álló civil szervezet munkatársai több forrást is fel tudnak használni.

A nagyváradi hajléktalan szálló és foglalkoztató esetében az ingatlanokat az Önkormányzat biztosította, amelyet az Alapítvány pályázati forrásból újított fel. A költségek alacsonyan tartása végett a munkát önkéntesek végzik, tehát bérköltség nem jelentkezik. Az épület üzemeltetése során felmerülő közköltségeket továbbra is az Önkormányzat állja. A termelés beindításának költségét is pályázatokból tudták finanszírozni. Az egyéb működési költségeket, és a szálló egyéb költségeit képes az Alapítvány pályázati forrásokból, ill. a megtermelt termékek értékesítéséből fedezni.

A haszon oldalon ugyanakkor több elemet is lehet említeni. Egyrészről, az Önkormányzat számára olcsóbb ilyen módon kezelni a hajléktalan problémát, mintha teljes egészében el kéne tartania egy hajléktalan szállót. A foglalkoztatottaknak lehetősége nyílik visszakerülni a munkaerőpiacra, így hosszú távon nem szorulnak állami vagy önkormányzati segítségre, hanem éppen ellenkezőleg, adófizető polgárokká válhatnak.

12.30-18.30 Szakmai program helyi szervezetekkel

A délutáni programon a Makói Betyár Szociális Szövetkezet mutatkozott be, akik a makói hagyományokat követve fokhagymakrémet készítenek, valamint zöldségek savanyításával foglalkoznak. Értékesítési problémájuk nincs, mert nagyon jól együtt tudnak működni a város turisztikai szereplőivel. Náluk a gondot a jogszabályoknak való megfelelés okozta. Mint élelmiszer üzem nagyon sok kritériumnak kell megfeleljenek, és a szabályok alól nem jelent kibúvót az, hogy kézműves termékeket állítanak elő hagyományos módon.

Bemutatkozott a Vidékért Zöldség, Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet is. Hasonló profillal működnek, mint a Betyár Szövetkezet. Királyhegyesen vásároltak meg egy élelmiszerüzemet, amelyet felújítottak. Itt helyileg termelt zöldség és gyümölcs feldolgozása történik. Komoly marketing munkát tett mögé a menedzsment. Kialakítottak egy mára országosan ismert márkát, a „Kanálka” brendet. Ez a brend az egészséges táplálkozást hirdeti országszerte.

2. nap

08.00-09.30 Reggeli

A reggeli során értékeltük a bemutatkozó szervezetek munkáját, levontuk a tanulságokat.

Fontos tanulságként megállapítottuk, hogy mennyire fontos a marketingkommunikáció és a helyi szervezetekkel való együttműködés. A Vidékért Szociális Szövetkezet az egészségtudatosságra, az egészséges táplálkozásra építette fel saját brendjét, amit ma már országosan ismerünk. A termékek nem érhetők el bárhol, csak olyan üzletekben, ahol prémiumtermékek és egészséges élelmiszerek kaphatók.

12.30-15.00 Szakmai értékelés

A szakmai értékelés során megtárgyaltuk, hogy hogyan lehet Szociális Szövetkezetet alapítani Magyarországon és milyen eltérések vannak a Romániai szabályozásban.

A szociális szövetkezetek alapításával történő felzárkóztatás, mint fejlesztési modell más államokban már hosszú ideje ismert. Az ilyen szervezetek felemelkedésének kezdete hozzávetőleg az 1970-es évek elejére datálható (CICOPA, 2011). A „szövetkezeti” termelési modell felzárkóztatásra használata Romániában sem számít újdonságnak (l. 66/1990 sz. Törvényerejű rendelet, 1990, 6. cikk a. betű), bár az 1989. előtti társadalmi berendezkedés idején a „szövetkezetek” fogalma és céljai is merőben különbözőek voltak a maihoz képest.

A kisipari termelés megvalósításához alkalmazott szövetkezeti modell aktuális romániai szabályzásának nagy része a szövetkezet szervezéséről és működéséről szóló 1/2005 sz. Törvény (2005) – a továbbiakban Szövetkezeti Törvény – rendelkezéseiben található meg, mely az intézményt szabályozó korábbi 66/1990 sz. Törvényerejű Rendeletet, pár cikk kivételével, felváltotta. Fontos, hogy e szövetkezetek alapulása és működése nem azonos a mezőgazdasági szövetkezetekével, melyek törvényi szabályzása (566/2004 sz. Tv.) több szempontból eltérő, például a Szövetkezeti Törvény alapján létesülő szövetkezetek „fokuktól” függetlenül megalapításuktól jogi személyiséggel rendelkeznek.

A „szociális szövetkezetre” potenciálisan vonatkozó szabályok azonosak a nem-szociális orientáltságú szövetkezetekre vonatkozóakkal, de az előbbiek alapító okiratában kiköthető, hogy az általuk generált tőkehaszon a tagok javadalmazása mellett csak közhasznú célokra fordítható. Erre tág értelemben a Szövetkezeti Törvény (7 cikk. 1. bek.) lehetőséget is nyújt.

Alaptőkéjük létrejöttük után változó, de az 1. fokú szövetkezetek megalapításához csak 500 RON alapító-tőke (9. cikk. 1. bek.) szükséges. A demokratikus jellegük, mely (az 1. fokú szövetkezetekben kötelezően, a 2. fokúakban fakultatívan) az egy tag – egy szavazat elvében és a vezetőség a tagok közüli választásában nyilvánul meg, szintén erős alternatívává teszi őket más közhasznú célt is követő vállalkozási formákkal (különösen vállalkozó karitatív szervezetekkel) szemben, a résztvevők közötti kohézió erősítése által.

A 26/2000 sz. Korm. rendelet értelmében azonban (48. cikk) egyesületek és alapítványok is folytathatnak közvetlen gazdasági tevékenységet. A szociális szövetkezetek a romániaihoz sok szempontból hasonló gazdasági és jogi környezettel rendelkező Olaszországban történelmileg igencsak jól teljesítettek(SEL, 2002), ezért van ok feltételezni, hogy meghonosításuk Romániában is komoly sikerrel járna.

15.00-17.00 Utazás Gyulára

Hazafelé úton röviden elemeztük a társadalmi vállalkozások létrehozásának lehetőségeit Magyarországon és Romániában.

Tanulságként megállapítható, hogy Magyarországon jelenleg több alternatíva áll rendelkezésre a társadalmi vállalkozások létrehozói részére, de azt is ki kell jelentenünk, hogy nem a jogi forma fogja meghatározni azt, hogy egy társadalmi vállalkozás sikeres lesz vagy sem.

Való igaz, hogy a szociális szövetkezetek arra lettek kitalálva, hogy hátrányos helyzetű személyek, csekély tőkével lehetőséget kapjanak önmaguk foglalkoztatására, ennek sikeressége múlik azon, hogy közöttük található-e olyan gazdasági szakember, aki menedzselni tudja a szövetkezetet.

Mint az eddigiekben láthattuk, az OFA támogatásoknak köszönhetően nagyon sok szociális szövetkezet jött létre, amelyek egy része nem volt életképes éppen a gazdasági, üzleti ismeretek hiánya miatt.

A szociális szövetkezetek nem tudnak profi vállalatvezetőket, menedzsereket megfizetni.

Hogy mi a megoldás? Talán a képzés és az önképzés. Fontos, hogy ezek mögött a szervezetek mögött legyen egy olyan tanácsadói hálózat, ami az OFA-nál volt, de finanszírozás hiányában nem működött megfelelően. Szükségük van ezeknek a szervezeteknek arra, hogy üzleti coach-ok álljanak mögöttük, hogy munkájukat jogszabályoknak megfelelően, hatékonyan tudják végezni.